2013. május 26., vasárnap

Paleóm története XLVII.rész.

175 immár állati mennyiségű kilóim száma. Könnyebb élnem, de veszélybe kerülhet vállalásom a mínusz ötven, ha nem húzok bele. Még van 15 kiló amit le kell tolnom július 6 ig és ilyen heti másfél kilócskákkal ez necces lesz, nem beszélve a minusz 100 ról karácsonyig. Mondád, erre, hogy ez nem verseny és , hogy ez így is nagyszerű, mire én felüvöltök, hogy nem az! Kevés az, hogy valószínűleg már túlélem helyesebben nem a 210 kilóm fog megölni. Elmúlt a köszvény, egy laza 3.4 kilóméteres gyaloglás, vagy egy egy órás ácsorgás után már nem kell borogatni a bokámat és nem kell letámaszkodnom mert beszakad a derekam. Viszont! Ennyi szenvedés és megvonás után ami 145 napja tart még mindig méla undor van az emberek szemében ha rámnéznek. Csak én tudom mennyi lemondás van emögött a 35 kiló mögött és pörgetni akarom tovább mert nem elszállt az agyam, csupán motivált vagyok. Soha nem gondoltam volna, de őszintén, hogy a fogyásnak ez a metódusa,, hogy hiába adsz le ennyit még mindig egy rohadtul dagadt disznónak számítasz. Jogosan! Nincs rád írva, hogy te épp most toltál le 35 kg-ot csak az látszik, hogy ez a nagyhasú disznó hogy néz már ki! Undorító vagy és mindenkinek természetes, hogy tudsz menni, ami egyébként neked maga a csoda. Lassú ez a folyamat és állandó kreativitást, megújulást igényel. Lelkileg így sem tudod követni az eseményeket. Néhány hónappal ezelőtt mindened odaadtad volna csak így nézz ki és így érezd magad, de mára ez szánalmasan kevésnek bizonyul. Nem durrannak petárdák körülötted, nem hull rád konfetti, nem néznek meg a hölgyek, mint egykor, legfeljebb a szomszéd néni néz rád a rövidlátó szemével kedvesen és mondja azt, hogy - Csabikám, mintha fogytál volna pár kilót vagy nem jól látok? - Ja, fogyózok teccik tudni! egyszóval újulj meg igaz, ott tartottunk. Lelkes kezdő paleós koromban nyilván emlékszel hogy kacérkodtam a tornával és mindenféle mozgást alkalmaztam már az első 10 kiló után. Akkor még nem ment, mert ettől lett mindenféle kínod. Elképedve tapasztalod, már megy! Az egy órás Norbi aerob edzés komolyabb izzadás nélkül. Hiszen az izmaid eddig 35 kilóval többre voltak beállítva. Bolondjává, megszállottjává kellene válni ennek a programnak, naponta többször le akarod ugrálni, de nem megy! Mindig van valami ami visszatart. reggel egyszer lenyomod, de napközben gátol benne a lustaság és a napi feladatok, vagy a hatalmas dübörgő hangra összesereglő, röhögő család. De ahhoz, hogy célt érj, meg kell próbálnod ezt többször eljátszani. Már nem az életed a tét, hanem az egód, az önbecsülésed az énképed, már nem éred be azzal, hogy hajnalban jólesően simítod végig orbitális hasadat, hogy mintha ma is kisebb lenne! Nem! Már ez kevés!!! Tűnjön onnan az egész hordó rögvest! máshogy nem fog menni! Ja és még egy! ha eredményt akarsz ne párold, vagy főzd a zöldet, hanem edd nyersen! Nekem sincs fogam, de szívós akarattal rágom át magam egy egy sárgarépán, karalábén, de megeszem a gyűlölt salátát is vagy a ropogós káposztát. Jobb a gyomornak, hálás lesz érte. És jobban is telít. Egye fene a sok párolós receptet, kis fűszert rá, ha felvágtad oszt prósz! Végezetül itt egy kép ami tegnap készült, mármint a második, pont egy évvel azután, napra pontosan, hogy az első készült. van különbség oké, de ez még nem az fej amit látni akarsz a tükörben, a borosta szándékos a második képen hogy hasonló körülmények legyenek.Az út amelyen haladok jó csak kib@szott lassú!

2013. május 19., vasárnap

Paleóm története XLVI rész.

Na ez a hét lehet a negatív etalon kaja tekintetében. Minden létező szabályt megszegtem, kismértékben, de megszegtem. Igaz kenyeret nem ettem változatlanul, de ettem muffint és túrós sütit is. Nem egyszerre, de ez a tényen nem változtat. Egy alkalommal abba is akartam hagyni az egész hóbelevancot. Komolyan ám! hogy mégsem tettem annak az az oka, hogy bár lazult bennem a kitartás, de az eddigi eredmények újabb rekordokra sarkallnak.Hét elején Budapesten jártam ahol egész nap nem ettem semmit és visszafelé a vonaton vettem egy rántott húst. Másnap a húsit körülvevő korpakifli miatt olyan lelkifurdalás alakult ki bennem hogy majdnem beleőrültem. Túllendültem a dolgon azzal, hogy ez nem volt akkora bűn, mivel nem ettem semmit mást. Ráadásul annyit mentem gyalog mint előtte egy év alatt. Szerdán elkapott egy depressziós hullám ami ma is tart. 44 éves vagyok és bár családban élek gyógyíthatatlanul magányos! No ebből és az érintés a személyes kapcsolat teljes hiányából lett elegem. Pénteken elhatároztam, hogy nem csinálom tovább. ebben az időszakban ugrott be a muffin és a másik sütiből egy darab. öreg vagyok beleszarok alapon. Már bánom tisztelt esküdtszék!!! Barátom, ha tudnád mennyire eltorzult a testem. A két mellem két Tescós zacskó üresen, a hasam még mindig hordónyi, ez sem használt a lelki állapotomnak. De aztán felül kerekedett a józan eszem, még mindig depisen, de elhatároztam, hogy kedd és vasárnap között a jövő héten behozom az elvesztegetett időt és kettőzött erővel nem eszem csak almát és zöldet :))) Tehát nem adom fel véreim! És még egyszer nem esem ilyen csapdába, hogy egyek valamit amit nem lehet. Ha megint elkap ez a depresszió ott a finom Racumin B a granulált, íncsiklandó patkányméreg. Az nem hízlal! Ellenkezőleg, egy idő után csont sovánnyá tesz!Tehát belehúzok, hogy újra büszkék legyetek rám és egy hét múlva jobb hírekkel érkezem!!

2013. május 12., vasárnap

Paleóm története XLV. rész

176 kilóim száma azaz elvesztett zsírkilók 34-et tesznek ki, ennyi amit 131 nap alatt elértem a paleolit táplálkozással. Igazából elégedett vagyok, ha nem is ezt szajkózom állandóan. A látvány most kezd nagyon nagyon hányingerszerűvé válni. Mármint a meztelen testem látványa.A melleim lapos zacskóként simulnak a hasamra, a hasam tele van fogyási csíkokkal, löttyedt!. Mert végre elkezdett a hasi zsírállomány is aktivizálódni vagyis eltűnni. Ebben az állapotban csak az a pozitívum, hogy egy dolog, amit eddig szinte teljesen zsírpárna takart, mára büszkén előtört és lassan kezdi megmutatni igazi méretét. Már nem annyira vagyok irigy a férfi öltözőkben :). Immár nem akad ki bokám, térdem az első 500 méteren, ha menni kell, csak úgy az ötödik kilométernél, igaz akkor nagyon, de reggelre az is elmúlik. Viszont jobban fázok! Ez a bálna effektus lassú elmúlása miatt van. Elgondolkoztam, ifjú padavanok, hogy alapjában azért nem éri meg elhízni, mert iszonyat lassú folyamat a regenerálódás azaz a fogyás. Minden apró eredmény eufóriát tud okozni viszont. Kész endorfin bomba egy reggeli ébredés amikor a kezed automatikusan a hasadra simul és örömmel detektálod, hogy kisebb, mint este és hogy megint puhább a cucc. Azok is kezdik észrevenni, hogy fogytál akik eddig makacsul nem akartak róla tudomást venni. Már muszáj! Kunsztokat csinálsz a fürdőkádban, élvezed, hogy beleférsz és nem úgy kell felvenned, mint egy szoros pulóvert. De időről időre rá kell jönnöd, hogy még azért hatalmas egy marha vagy! Minden tekintetben. Ez az az időszak amikor már nagyon ritkán, de becsúszik egy egy tiltott dolog, azaz lazul a gyeplő, holott pont most nem kellene. konkrétan találtam a fiókban egy szaloncukrot. Kibontás után számomra is láthatatlan gyorsasággal került a számba. Nem volt jó íze, avas volt kissé, de nem törődtem vele. Igaz elég is volt, mert jó-barátom a lelkifurdalás bejátszott egyből.Amire gondosan vigyázok, még ha időnként belefutok egy egy falat édességbe , az az, hogy a kenyér továbbra is a legnagyobb tabu. És a tejtermékek is. Vagyis alapjaiban paleózom én, nagyon bevált. De továbbra sem vagyok hajlandó paleós cuccokat kotyvasztani magamnak. Legtöbbször salátát, káposztát, vagy bármilyen zöldséget eszem. Néha csak azt, napokig. Még mindig extrém súlyom meghálálja ezeket a napokat. Amikor telve energiával vékonyabbnak érzem magam és a tükör elé állok hamar kijózanít a látvány. Ez a szétfolyt test az ára annak hogy nem fulladok, és kevesebbet fájok, mint az első hónapokban. Most úgy érzem, ha továbbra is velem vagytok és támogattok, akkor sikerülni fog vállalásom első fele azaz az ötven mínusz a névnapomra július 6.- ra. Köszönöm az eddigi lelkesítő szavakat és azt hogy nem hagytok magamra, nélkületek és állandó visszajelzések nélkül már újra boldogan röfögnék a hájdagonyában. Hálásan köszönöm! Egy hét múlva érkezem!

2013. május 5., vasárnap

Paleóm története XLIV rész

Mélységes Tiszteletem drága Olvasóm! Sajnos net híján kimaradt egy hét de nem is sok minden történt. Elsősorban annyi, hogy rájöttem nem kell nyafogni, mert megáll a fogyás, mert megy az lassan. Így az elmúlt két hétben lementem 177-re szép lassan, ami ugyan nem olyan tempó, mint eddig, de megfelel. Hiszen ha kéthetente lemegy ennyi akkor kb meglesz a vállalásom azaz a névnapomig a minusz 50. Csak egyel nem vagyok még mindig kibékülve. a hasamból nem annyira megy.Mindenhonnan tűnik a zsír, csak onnan nem annyira. Mától intenzív sétákat indítok reggel meg este, ha a bokám is támogatja a dolgot. Hétvégén ballagás volt és szinte csak húst ettem, emiatt kissé nehézkesebb vagyok, mint az előző időszakban.Most újra zöldség hét lesz legalábbis az kerül előtérbe. Rájöttem, hogy sokkal jobban tud fogyni a test, ha van benne üzemanyag, csak nem mindegy mi. Most rengeteg zöldség van frissen és emiatt tobzódok bennük. Jelenleg a fodros saláta a kedvencem, most éppen az eddigi favoritot a káposztát utálom. Jó ez a napsütés is. valahogy elveszi a fáradtságom. Feltölt, mint a Destiny ős űrhajót a csillagok fénye!. Mostanában a sok hús ellenére sincs köszvény rohamom, sőt a testemben felhalmozódó savak mértéke is a felére csökkent már majdnem normális értékeket mutatva. Valahogy a napfénynek is más az "íze" mint máskor, mert töredelmes bevallom a D vitamin azóta is kimaradt. Most van belőle. A ballagásra felvettem egy rég nem hordott ruhát és szinte parádéztam benne. Jó volt , nagyon régen nem éreztem magam ilyen jól.