2013. október 24., csütörtök

Paleóm története LVII. rész

Nos, nyájas olvasóm, hogy az agyonolvasott ponyvaírók retorikájával éljek, ez is meglett! Kipipálhatom! Ígértem ilyet, súlyommal kapcsolatban, ígértem olyat, de ami reális volt megoldható azaz az első ígéretem az íme realizálódott. Ez év január 03 és október 22. azaz a szülinapomig lecsúszott a francos ötven kiló. Emlékszel még? 210 kg volt az induló súly, immár 160-at mutat a mérleg. Fanyalgók megszólaltak mikor kiposztoltam a fészen, hogy mi az a 70 deka még a 160 után. Nos az ott 70 deka! Egyrészt pontosan nem tudom honnan indultam, csak annyi bizonyos, hogy 210 körül, de inkább felette voltam. Marhamázsán mértek és ott nincs deka, és iszonyat billegett a mérleg nyelve, de le is ugrottam azaz inkább leájultam amikor benyögték az értéket, tehát az induló súly az nem dekára pontos, de annyi megvolt az bizonyos. Tehát az a 70 deka ott van még! Ez van! Csináld utánam s majd akkor mondd, hogy ez a fogyás csak 49.3kg. Na, de ha annyi hát akkor is a régi határőr mondással élek. Öreg vagyok beleszarok! Most újfent a megutálok valami ződet amit folyton zabálok reneszánszát élem, Így jártam kúrám elején a répával, a padlizsántól ma is hányok, nyár végén a tök, most pedig a zeller. Jó cucc a zeller, párolva rántva, sőt mint a sültkrumplit úgy is el lehet készíteni, de jelenleg lelkesen utálom! Kicsit sok volt belőle! Egy héten hatszor ebédre, magában. Null kalóriás a lelkem szinte és hát ugye ezért az ötven, na jó 49.3 kilóért meg kell harcolni. Pedig időközben néha lazára vettem a fogyit. Szülinapomon is bevágtam egy szeletet a tortámból, de újfent nem érdekel. Majd csak akkor állok mérlegre ha megint túlleszek pár kilónyi zelleren. Így néz ki manapság a hétköznapi menüm, Reggel két alma, ebéd zeller valamilyen formában, délután kis felvágott vagy tepertő magában, esetleg hagymával. Napközben kb 3 liter víz lecsúszik. Nem túl ingerdús kaja de célravezető. Hisz leírtam már elégszer miért is kezdtem bele és lassan odaérek. Számításaim szerint jövő nyáron elérem a 110-120 kilót és az lesz az a pont amikor azt mondom, hogy ez már élhető. Nem azt hogy vége a kúrának, mert számomra az egyenlő lenne a halállal hisz hamar visszahíznám amit leadtam, talán hónapok alatt, így életem végéig folytatom ezt a félpaleót, kényelmesen nyugodtan. Néha néha lesznek konszenzusok, de csak ha sikerült elérnem és egy ideig megtartanom az álomsúlyt. Szóval egyenlőre ez a helyzet kormánypárti szlogennel élve a Kilóharc terén. Ha valami változás van jövök. Csók a család!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése