Paleóm története XLVI rész.

Na ez a hét lehet a negatív etalon kaja tekintetében. Minden létező szabályt megszegtem, kismértékben, de megszegtem. Igaz kenyeret nem ettem változatlanul, de ettem muffint és túrós sütit is. Nem egyszerre, de ez a tényen nem változtat. Egy alkalommal abba is akartam hagyni az egész hóbelevancot. Komolyan ám! hogy mégsem tettem annak az az oka, hogy bár lazult bennem a kitartás, de az eddigi eredmények újabb rekordokra sarkallnak.Hét elején Budapesten jártam ahol egész nap nem ettem semmit és visszafelé a vonaton vettem egy rántott húst. Másnap a húsit körülvevő korpakifli miatt olyan lelkifurdalás alakult ki bennem hogy majdnem beleőrültem. Túllendültem a dolgon azzal, hogy ez nem volt akkora bűn, mivel nem ettem semmit mást. Ráadásul annyit mentem gyalog mint előtte egy év alatt. Szerdán elkapott egy depressziós hullám ami ma is tart. 44 éves vagyok és bár családban élek gyógyíthatatlanul magányos! No ebből és az érintés a személyes kapcsolat teljes hiányából lett elegem. Pénteken elhatároztam, hogy nem csinálom tovább. ebben az időszakban ugrott be a muffin és a másik sütiből egy darab. öreg vagyok beleszarok alapon. Már bánom tisztelt esküdtszék!!! Barátom, ha tudnád mennyire eltorzult a testem. A két mellem két Tescós zacskó üresen, a hasam még mindig hordónyi, ez sem használt a lelki állapotomnak. De aztán felül kerekedett a józan eszem, még mindig depisen, de elhatároztam, hogy kedd és vasárnap között a jövő héten behozom az elvesztegetett időt és kettőzött erővel nem eszem csak almát és zöldet :))) Tehát nem adom fel véreim! És még egyszer nem esem ilyen csapdába, hogy egyek valamit amit nem lehet. Ha megint elkap ez a depresszió ott a finom Racumin B a granulált, íncsiklandó patkányméreg. Az nem hízlal! Ellenkezőleg, egy idő után csont sovánnyá tesz!Tehát belehúzok, hogy újra büszkék legyetek rám és egy hét múlva jobb hírekkel érkezem!!