2013. május 26., vasárnap

Paleóm története XLVII.rész.

175 immár állati mennyiségű kilóim száma. Könnyebb élnem, de veszélybe kerülhet vállalásom a mínusz ötven, ha nem húzok bele. Még van 15 kiló amit le kell tolnom július 6 ig és ilyen heti másfél kilócskákkal ez necces lesz, nem beszélve a minusz 100 ról karácsonyig. Mondád, erre, hogy ez nem verseny és , hogy ez így is nagyszerű, mire én felüvöltök, hogy nem az! Kevés az, hogy valószínűleg már túlélem helyesebben nem a 210 kilóm fog megölni. Elmúlt a köszvény, egy laza 3.4 kilóméteres gyaloglás, vagy egy egy órás ácsorgás után már nem kell borogatni a bokámat és nem kell letámaszkodnom mert beszakad a derekam. Viszont! Ennyi szenvedés és megvonás után ami 145 napja tart még mindig méla undor van az emberek szemében ha rámnéznek. Csak én tudom mennyi lemondás van emögött a 35 kiló mögött és pörgetni akarom tovább mert nem elszállt az agyam, csupán motivált vagyok. Soha nem gondoltam volna, de őszintén, hogy a fogyásnak ez a metódusa,, hogy hiába adsz le ennyit még mindig egy rohadtul dagadt disznónak számítasz. Jogosan! Nincs rád írva, hogy te épp most toltál le 35 kg-ot csak az látszik, hogy ez a nagyhasú disznó hogy néz már ki! Undorító vagy és mindenkinek természetes, hogy tudsz menni, ami egyébként neked maga a csoda. Lassú ez a folyamat és állandó kreativitást, megújulást igényel. Lelkileg így sem tudod követni az eseményeket. Néhány hónappal ezelőtt mindened odaadtad volna csak így nézz ki és így érezd magad, de mára ez szánalmasan kevésnek bizonyul. Nem durrannak petárdák körülötted, nem hull rád konfetti, nem néznek meg a hölgyek, mint egykor, legfeljebb a szomszéd néni néz rád a rövidlátó szemével kedvesen és mondja azt, hogy - Csabikám, mintha fogytál volna pár kilót vagy nem jól látok? - Ja, fogyózok teccik tudni! egyszóval újulj meg igaz, ott tartottunk. Lelkes kezdő paleós koromban nyilván emlékszel hogy kacérkodtam a tornával és mindenféle mozgást alkalmaztam már az első 10 kiló után. Akkor még nem ment, mert ettől lett mindenféle kínod. Elképedve tapasztalod, már megy! Az egy órás Norbi aerob edzés komolyabb izzadás nélkül. Hiszen az izmaid eddig 35 kilóval többre voltak beállítva. Bolondjává, megszállottjává kellene válni ennek a programnak, naponta többször le akarod ugrálni, de nem megy! Mindig van valami ami visszatart. reggel egyszer lenyomod, de napközben gátol benne a lustaság és a napi feladatok, vagy a hatalmas dübörgő hangra összesereglő, röhögő család. De ahhoz, hogy célt érj, meg kell próbálnod ezt többször eljátszani. Már nem az életed a tét, hanem az egód, az önbecsülésed az énképed, már nem éred be azzal, hogy hajnalban jólesően simítod végig orbitális hasadat, hogy mintha ma is kisebb lenne! Nem! Már ez kevés!!! Tűnjön onnan az egész hordó rögvest! máshogy nem fog menni! Ja és még egy! ha eredményt akarsz ne párold, vagy főzd a zöldet, hanem edd nyersen! Nekem sincs fogam, de szívós akarattal rágom át magam egy egy sárgarépán, karalábén, de megeszem a gyűlölt salátát is vagy a ropogós káposztát. Jobb a gyomornak, hálás lesz érte. És jobban is telít. Egye fene a sok párolós receptet, kis fűszert rá, ha felvágtad oszt prósz! Végezetül itt egy kép ami tegnap készült, mármint a második, pont egy évvel azután, napra pontosan, hogy az első készült. van különbség oké, de ez még nem az fej amit látni akarsz a tükörben, a borosta szándékos a második képen hogy hasonló körülmények legyenek.Az út amelyen haladok jó csak kib@szott lassú!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése