Paleóm története LX rész. Újjászületés

Töprengtem hajnalban. Az tökéletes időszak a számvetésre jobb, mint a fáradt, kusza éjek. De igazából csak kora reggel teljesedett be a tudat amikor kézzel fogható eredménye is lett. Mert azon töprengtem olyan korán, hogy nem kizárólag a mérleg által mutatott látványos vagy elhallgatott eredmény számít, amivel egyébként most nagyon meg vagyok elégedve, hisz őrült léböjt akcióm öt nap alatt öt és fél kiló súlyvesztést eredményezett, hanem az számít hogy érzed magad. Köszönöm kiválóan, de nem a mérleg fura számaitól , hanem az apró örömök amiket a másnak természetes, nekem újra tanulandó kis jelzések jelentenek, mind a külvilágtól mind a tükör előtt. Olyan dolgok, hogy ma reggel például egy olyan nadrág jött rám, sőt kényelmes volt amelyet kb 8 éve kaptam a sógornőmtől elérendő cél gyanánt. Akkor szartam bele, manapság, hogy elindultam a magam hülye feje által kijelölt úton, el is értem. Szóval nem fényezni akarom magam csak leírni, hogy ezek az apró, mások számára mindnnapos dolgok teszik szebbé az életemet manapság. Más nem jut, az ízek vagy a szerelem élvezete, de ez tökéletes így. Egyre jobban elhatalmasodik bennem a gondolat, hogy hogyan is lehetne kijátszani a test élettanát és a 10 naposra tervezett léböjtöt jelentősen meghosszabítani, de nem jut eszembe semmi. Viszont mivel szerda a súlyzós edzés kezdésnapja emiatt kedden már ennem kell valami szilárdat is. Eltökéltem, hogy minimálisat, még a paleó által engedélyezett termékekből és mennyiségekből is minimálisat fogok enni. Pont annyit amennyit egy edzőteremben egy edzés során le lehet dolgozni. Így lesz szíves buta szervezetem a felhalmozott tartalékaihoz nyúlni és regaálni egy újabb jelentős fogyással. Azért újjászületés a bejegyzés címe, mert most úgy érzem magam. A héten hosszú sétákat tettem és ez is befolyásolta a közérzetemet. Vigyorogva emlékszem vissza a tavaly karácsonyi mutatványomra amikor is 210 kilómat cipelve a 800 méterre lévő buszmegállóig elhurcoltam és ott lerogytam a havas padra mégis végtelenül büszke voltam. Hát most büszkébb! Néhány kilómétertől mára csak úgy fáradok el, mint egy normál ember, nem dagad be a bokám, nem kapkodok levegőért. Emlékszem egy alkalommal a nejem hugánál voltunk és mikor a bőséges kaja után elindultunk a buszhoz halálfélelmem volt annyira kimerített az a pár száz méter. Ez a múlt! A jövő, hosszú séták méghosszabb tavaszi kerékpározások, nyári úszások és kétnaponta végzett fanatikus súlyzós edzésekből áll. Ez a terv. Mindig utáltam futni de nyáron már a súlyzós napok kivételével minden nap fogom űzni ezt az olcsó de rendkívül egészséges sportot. Már látom, hogy menni fog! Amilyen könnyedséggel vettem ezt az elmúlt hat napot a léböjtben olyan könnyen fogom edzésre irányuló terveimet megvalósítani. Mai töprengésem során rájöttem mi a franc is volt az ami hiányzott az elmúlt 25 évemből. A sport! Egész gyerek és fiatal felnőtt koromat a sport bűvöletében éltem le. Eleinte a szokásos lakótelepi gyermeksportok a végtelen kerózások és a mindennapos grundfoci tartott karban később az imádott kézilabda, majd a kung fu és végül az erőemelés. Amikor ezeket elhagytam , mert azt hittem megtehetem jött a hatalmas füles. Iszonyat gyors hízás végül stroke formájában maj d rá tízenhárom évvel ez év elején az a kritikus állapot amelyet a 210 kilóm okozott. Már nem élnék itt hogy leírjam azeket a sorokat, ha nem lenne Matos Maja, drága mentorom aki rávett, hogy kezdjek bele az áldott paleóba ami azonnal megmentette az életemet Ez volt a fordulópont amely nem csak az életemet mentette  meg, hanem alapvetően befolyásolta a gondolkodásomat is a tűréshez a lemondáshoz való hozzáállásomat. De igazából most csúcsosodott ki bennem, most vált igazi életmódá ez a cucc. Nem hiányzik a kaja, rájött a botor testem, hogy úgyis én vagyok az erősebb és csak őérte kínlódok, hiába lázad. A tudat legyőzte a testet! Ez jó végszó, a lékúra végén jelentkezem egy összegzéssel. Csűváz dakoták