Paleóm története LII. rész

A nemzabálás és a mozgás fogyaszt, míg a depi és stressz hízlal! Hét közepére meglett a 40 kiló minuszban, de addig pörgős programok, vándorlás a kánikulában, alig evés!= Eredmény! Hét második fele depreszió, szomorúság, hétvégén stressz, = Inkább nem mérem magam! Sokkal nagyobb a hasam. Találtam 20 deka fagyasztott cseresznyét az a mai reeggeli. Mire kiolvadt jó buggyant íze lett. Valahogy a depis időszakban motivációmat vesztem, no nem negymértékben csak annyira hogy marhára nem nézek oda két pogácsának vagy néhány aprósütinek ünneplés közben. A kenyér persze még ilyen agyhalott állapotban is tabu. De ennek a nem odafigyelésnek megvan az azonnali retorziója. Pattanás a bőrödön, nagyobb has minimális komfortérzet.Mindegy ma megfogom! Meg eegész héten, ma reggeli a már említett cserkó ebédre főtt csirkehús vacsi a cserkó maradéka. És így egész héten! pusztuljon a visszarohanó zsír! Lelkesen rakódik újra azt hiszi a balga, hogy feeladtam, csak mert nincs hangulatom! Nos rossz hírem van hájbáj! Előbb kötöm feel magam, minthogy újra hízni kezdjek!! Van már erre a célra kiváló kötelem is kétujnyi vastag. De egyszerűbb nem zabálni, hiszen a padláson a borovi fenyőgerenda nem biztos hogy megbír! Ahhoz még fogynom kell! Látod honnan ugrik elő a motíváció? Valahogy az ember ilyen hülye állapotban tartását veszti, összeeplöttyed! Nem csupán lelkileg, testileg is . Álmomban boldog voltam, és érdekes módon nem amiatt hogy sovánnyá álmodtam magam, mint általában, hanem mert a régi munkahelyemen jártam, talán az agyam úgy értékeli a dolgot, hogy már újra el tudnám látni a feladatomat. Szerintem is! Viszont az rémítő, hogy már nem attól vagyok boldog álmomban, hogy egy nőt ölelek, vagy soványan nyargalok, hanem hogy dolgozom! Kezdek bekattani! Ha minden jól megy jövő héten jövök! Jó minőség nagy szakító szilárdság!