Paleóm története XXXIV. rész

Itt vagyok, hát hol lennék? Nem is tudnék meglenni anélkül manapság, hogy ne írjak Nektek reggelente. Annál is inkább, hogy csak utána kapok magamtól reggelit. Tegnapi haldoklásom fordulópontja két imádott hölgy néhány mondata után történt. Előbb mesterem Maja világított rá, hogy nem csak hülye vagyok, hanem kezd kialakulni nálam némi pszihés testképzavar is. Megnyúlt bőrömben rendeződő hájrétegemet, hajlamos vagyok hízásnak minősíteni, ráadásul a semmitől. Nos, szóvel ez volt a pont ahol elmoslyodtam és mindjárt derűsebben kezdtem nézni a világba. Ettől úgy tűzbe jöttem, hogy egyből elkezdtem főzni kölkeimnek. Borsópörköltöt kaptak tésztával. Paleósnak ez a menü, mint ördögnek a szenteltvíz! DE a hűtő mélyén való kutatásom számomra is eredménnyel zárult, hiszen egy ősidőkben lefagyasztott egy darab csirkeszárnyat leltem pörkölt kompatibilis formátumban bő szafttal. Rögvest kiolvasztám és alaposan beebédeltem belőle. Persze utána hiába kutattam a hűtőben, másik adag után. De végül is eredményesen zárult a napom, jutalmul a borsóért, nejem valahonnan hozott nekem néhány apró, de anál ízletesebb sült hússzeletet. Ez már étek volt! és elég is tegnapra. Adós vagyok még a másik hölgy szerepével. Másik drága ismerősöm a mesék koronázatlan királynője Gabika is kilátásba helyezett néhány virtuális pofont amennyibben folytatom nyűglődésem. Mindezt olyan bájjal és kedvességgel tette, hogy kedvem lett volna lendülő tenyere elé állni. De legalább a gondolkodásom helyreállt kissé. Ha a fájdalmaim nem is. De egy újabb átvirrasztott éjszaka után ma reggelre kelve láss csodát kb 80% - ra mérséklődött az izomfájdalom. És ez mindenképpen élhetőbb az eddigi tomboló tűzü kín. Egyszóval újra kezdek élni és elnézést kérek, akit a tegnapi bejegyzésem elkeserített ne is figyeljen rám többet ha ilyeneket vekengek. Most happy a kedvem mindenesetre. Bár ma sem fogunk dúskálni reggeire van még a mangalica szalonna amit brrrr. de nem tudok megszokni kenyér nélkül, és inkább csak azért eszem mert jó sós., Tisztáre mint egy kecske. Ebédre a szokásos sült alma és az árvízhelyzetre való tekintettel a vacsorát kihagyom. Szolidaritásból! Egyszóval kezd bennem helyreállni a vitamin egyensúly, csak tudnám mi a fenétől. De nem is az a lényeg hogy mitől, henem hogy a sokszor átkozott mégis okos kis szervezetem így elérte, hogy kissé lefékezve a tébolyult tempómet normális keretek közé szorította a fogyásomat. Kellett ez a fájdalmas füles! Bár inkább Gabika pofozott volna! Így már mindenképp jobbnak tűnik ez a 18-20 kiló minusz, ha két hónapra bontjuk le. Ma azt tervezem, hogy ha el tudok szakadni a gépemtől akkor kiülök kissé a kertbe napfürdőztetni a pofámat, így lopva kis D vitamint, ami már nagyon kell azt hiszem. Holnap beszámolok erről is, legyen szép napsütéses napod!