Paleóm története XXXIII. rész

Aki a szokásos jópofa, vicces, biztató bejegyzést szeretne ma olvasni, azt arra kérem hagyja ki ezt a részt, amely talán az utolsó lesz ebben a blogban. Elvesztettem a hitem! No, nem a paleolit táplálkozásban, hiszen az egy csodálatos, megújító, forradalmi módszer arra, hogy rendbe hozzuk a testünket és a lelkünket egyaránt. Én saját szervezetem árulása miatt váltam immár renegáttá, kiugrott hitetlenné. Ötvenhat nap erőfeszítése omlott semmivé a lelkemben az öt napos salaktalanító léböjt után , immár öt napja tartó embertelen fájdalom miatt. A fájdalmat mégcsak el is viselném, igaz hamarosan erőtartalékaim végére érek, hanem az a komfortérzésem sincs már meg görcsbe merevedett izmaim miatt ami sikerélményt adott és életben tartotta a reményeimet. Már vágyaim sincsenek. Megújuló folyamatosan fogyó testemben a legjobb változás az intenzív vágy volt, a remény arra, hogy hamarosan újra rendeltetésszerűen fogom használni mindenem a gátló hájbilincs nélkül. Érted ezt? Most ezt is elvette tőlem ez a rettenetes fájdalommal reagáló tökéletlen húsgépezet. És ami a legborzasztóbb számomra az az, hogy bár az agyam tudja, hogy lehetetlen, de folyamatosan nagyobbnak, a kúra elötti méretűnek érzem magam. Radikálisan akartam formálni a testem ami egy ilyen extrém testsúlynak dukál, egykori önmagam szállt szembe mai semmirevaló, felesleges létformámmal. És alulmaradt... Még mindig azt mondom, hogy teszem a dolgom tovább. nem adom fel a paleolit táplálkozást csak nincs többé hitem Orosz T Csabában, aki megcsalt, magamra hagyott. Talán ha visszatér elosont motivációm, esetleg lesz önbizalmam azaz történik ma velem valami isteni csoda, talán ha alábbhagy a fájdalom, akkor jövök még és írok Neked, de jelenleg csak a reménytelenség, a bánat lakik a szívemben. Egyedül maradtam..... Kívánom, hogy Neked sikerüljön!