2013. február 22., péntek

Paleóm töténete XXIX. rész

Hát tal nem kezdünk mondatot, oké elölről.... Szóval tegnap bizonyossá vált, hogy egy makacs ökör vagyok és már nem húsz éves erőemelő. Történt, hogy hiába óvtak barátaim, mentorom a léböjt alatti edzéstől, Csacsa a makacs állat mégis kettőzött erővel rohant a vesztébe. Húsz évesen egész tűrhetően űztem az erőemelő sportot azaz gyúrtam ezerrel. Húszévesen! Nem pedig 43 éves plöttyedt trotyliként. Hatalmas eszemmel kitaláltam, hogy a lógó mellemen a bőrt némi mellizom gyakorlattal teszem szalonképesebbé. Elhatározásomat tett követte és nagy súllyal, emlékezvén egykori gyakorlataimra, tárogatni kezdtem, majd vállhoz hátrahúzás. Mondván, hogy egy 6x8-as széria jól meg se kottyan. Akkor nem is kottyant, kettyent, este, az egész. szárnyaszegett Gombóc Artúr! Kenegethetem bármivel , lúbalzsam ketaminnal, patikakenőcs vagy cipőbox, egyik sem használ. Ezt jól be...ptam... ráadásul a pavlovi reflex igencsak érvényeült bennem. Ahogy elérhető közelségbe került a léböjt vége, azonnal elkezdtem intenzíven éhezni. Mint az eb! Kitartásom erős, de elkövettem egy újabb bűnt. Megtaláltam egy kis üveg régi sárgabarack magot és nosza megettem kettőt. Vagy hármat! Kell az a kis cianid, meg a B17 vitamin, csak ez nem lé. Mindegy úgy vesszük, hogy ez gyógyszer! FENE A POFÁMAT! Mondjuk az a három mag nem feküdte meg a gyomromat, csak a szokásos istentelen lelkifurdalás jött a testképzavarral, hogy hú, de visszahíztam mindent. Őrület, de ez van! belehülyültem a léböjtbe! mondjuk nem kellet sok hozzá... Defektes voltam én már születésemkor! Ahogy elkapott az éhség délután úgy vált egyre ízetlenebbé a folyadék amit ittam. Vegyes gyógytea, meg ebédre egy bögre kockaleves. Meg a három hülye mag! Most itt ülök lógó vállal kiábrándultan a világból, éhesen és most lett ma azaz elmúlt éjfél. Míg a fiam nem ér haza a péntek esti buliból soha nem tudok aludni. Most, hogy energiám semmi, kimondottan jót tesz a virrasztás. Az imént voltam a fürdőben ahol tükörbe néztem ahonnan a Sith nagyura az Uralkodó Darth Sidius nézett vissza rám miután Vindu mester majdnem kicsinálta. Árkok és táskák a szemem alatt. Most kellene egy kép, de ezzel minden jóérzésű olvasómat elveszteném. Délután apám, hozott egy üveg házi vereset, mondván, hogy az is lé! Úgy ahogy volt eltettem holnapra, hatalmas lelkierővel, pedig higgyétek el a lelkem befogadna néhány palackkal amilyen szar állapotban van most. Egye kánya, vagyis igya, majd holnap megkóstolom, Az az igazság, hogy mióta nem bagózom és paleózom már a pia sem esik jól. Xar mán nekem! Tényleg minden jót megvontam magamtól, de ez egészséges is így. Igaz mi a fenének? Hullámvölgy, szokás szerint... Nem is ragozom, holnap érkezem az újabb adaggal...

2 megjegyzés: